Első Nikodémus beszélgetés
Az egyház megújulása bennem kezdődik – néhány gondolat az első adventi Nikodémus beszélgetésről
- december 1-én tartottuk az első szabad beszélgetést, melynek témája: Istentől vagy az emberektől távolodtunk el? Merre van a visszafelé? címmel.
Válogatott társaságunk volt 🙂 szerzetesnővér, családterapeuta, paptestvér, egyházi fejlesztő, evangelizátorok.
Nem azért gyűltünk össze, hogy meghallgassunk egy bölcs előadót, senki sem készült kiselőadással, egyszerűen csak beszélgetni gyűltünk össze, a járványhelyez miatt csak a virtuális térben. Az internetkapcsolat néha akadozott, és dramaturgiailag a legfontosabb pillanatokban szakadt meg a vonal – ennek ellenére értettük és megértettük egymást és jó diskurzus alakult ki az este folyamán.
Szinte mindenki más nézőpontból közelített a témához: Néhányan személyes tanúságtételüket osztották meg azzal kapcsolatban, hogy akkor amikor távol érzik magukat Istentől, nem tudnak úgy szeretni, akkor semmi sem megy, de ha Istenhez visszatalálunk, akkor Ő a forrás arra, hogy szeressük a társainkat. Elhangzott az is, érdemes feltenni a kérdést magunknak: én kitől távolodtam el? Ezt tovább gondolva az is felmerül: mit tehetek azért, hogy közelebb kerüljek? Egyik társunk azt mondta, hogy nem távolodtunk el senkitől – a dolgok természetéből adódik, hogy néha távolabb, néha pedig közelebb érezzük magunkat Istenhez vagy épp az embertársainkhoz. Ettől nem kell megriadni, ez benne van a folyamatban, egy minőségi kapcsolatban is.
Felvetettük, hogy vajon a közelség – távolság-e a legjobb mutatója a hitelességünknek? Vonzó-e a mai korban Isten radikalitását hirdető egyház? Tényleg többen csatlakoznának-e? Kit is veszítettünk el: korunk emberét, vagy a közösség tagjaitól távolodtunk-e el? Az egyéni és közösségei, egyetemes egyházi megújulás hogyan függ össze? Következik-e az egyikből a másik?
Szentnek kell-e ahhoz lenni mint Ferencnél hogy az „építsd újra egyházamat” hívás a lelkünktől az egész egyházra kiterjedjen?
Az alkalom második felében a beszélgetést imában folytattuk az első János levél 4. fejezete igéivel.
Nagyok sok, szerteágazó kérdést vetettünk föl. Sok, ki nem mondott kérdés maradt bennünk, és sok kimondott felvetés maradt megválaszolatlan, de abban kimondatlanul is megegyeztünk, személyes felelősségünk van abban, hogy megújuljon az Egyházunk.